Harcra készülj, ne bemutatóra! – A „Real Wing Tsun” edzés felépítése

A harcművészetek gyakorlóikat harcra készítik fel. A cél a túlélés. Az eszköz a gyakorló maga. A stílusok eltéréseitől függetlenül a mesterek, edzők ugyanolyan hármas felosztás szerint építik fel a programjaikat.

-Alaptechnikák begyakorlása.

-Speciális harci gyakorlatok különböző képességek fejlesztésére.

-„Élő” gyakorlatok, szabadharci edzés.

Ez a logika tiszta és világos. A kevéstől és egyszerűtől halad a komplexig. Ahogy a gyakorló képességei fejlődnek, úgy a következő szinten komolyabb kihívás vár rá. Így lesz a gyengéből erős, az ügyetlenből ügyes, a képzetlenből képzett. Így lesz a gyerekből férfi, a kezdőből harcos.

Hogyan alkalmazzuk ezt a módszert a Real Wing Tsun tanítása során?

1. Alaptechnikák gyakorlása – Formagyakorlatok és alkalmazásaik. Támadó és védekező alapiskola levegőben vagy partnerrel.

2. Speciális képesség fejlesztő gyakorlatok. A chi sau célzott erő- és technikai tréning. Chi gerk erő tréning a lábaknak. Kiegészítő eszközös gyakorlatok (lógózsák tréning, falizsák tréning, fababa gyakorlatok…) Fegyveres tréning.

3. „Élő” tréning/szabadharc. Szituációs gyakorlatok, sparring, túlélő tréning…

1.  Real Wing Tsun Formagyakorlatok.

A klasszikus kínai harci művészetekben a formagyakorlatoknak kiemelt szerepe van. A formagyakorlat nem csupán technikák sorozata, de sokszor a stílusra jellemző taktikai alapelvek gyűjteménye is. A formáknak, technikáknak speciális elnevezései, történetei vannak. A technikák és szimbólumok egyszerre jelentenek kultúrális örökséget a szellem, és edzőprogramot a fizikum számára. A formák részei a klasszikus keleti harcművészeteknek, hagyományt örökítenek. Pedagógiai szerepük az, hogy mint egy programot a mester minden részletét tanítsa meg a stílusnak. Fontos a hagyománytisztelet, a régi mesterek tapasztalatainak elfogadása. Partner nélkül is lehet gyakorolni, a kezdőknek ezért megfelelő – ugyanakkor a haladó a mozgásokon túl a test felhasználásának tökéletességét keresi. (Erők fejlesztése, tökéletes összekapcsolása.) A formák részei egy mester tanítási eszköztárának, de azok nélkül sem lehetetlen egy stílusra jellemző technikákat megtanítani, és megtanítani valakit harcolni. Példa erre Leung Jan, a „Wing Tsun Kung Fu Királya”. Egyes legendák szerint ő szervezte és alakította a Wing Tsun formagyakorlatait a könnyebb taníthatóság miatt. Ugyanakkor élete végén Gu Lao faluba visszavonulva néhány fiatalnak egy egyszerűsített módszerrel tanított, formagyakorlatok nélkül. Ez az iskola is sikeres volt, hiszen a tanítása fennmaradt.

A Wing Tsun Kung Fu „kilóg a sorból” a többi kínai stílushoz képest. Kevés benne a formagyakorlat, kevés a technikai elem. A technikák, formagyakorlatok neveiben nincsenek a történelmi ősökre, istenekre vagy szentekre szóló utalások. A formák elején sincs a szokásos tiszteletadás (Buddhának, az ősöknek, vagy alapítóknak szóló tisztelgő póz). A rendszerben „csak” két fajta fegyver tanítása szerepel. Minden jel arra mutat, hogy az alapítók az egyszerűséget tarthatták az alkalmazhatóság kulcsának. Minél egyszerűbb eszköztárral megoldani bármilyen problémát.

Az első formagyakorlat: Siu Nim Tau – Kis betekintés, kis gondolat, kis ötlet.

Ez a forma tökéletes a kezdőknek. Egy helyben állva a legtöbbször csak egy kéz mozog. Nincs benne különösebb lábmunka, pozicionálás. Ha valaki elsajátította a forma elemeit (technikák), gyakorolni kell a mozgások mögött levő erőforrásokat, azok összekapcsolását.

Milyen önvédelmet tanítunk ezen a szinten? – harci szempontból a forma elemeit nem lehet különválasztani más formák elemeitől. Gyakorlatilag egy ABC, egy építőelem gyűjtemény, amit később szabadon lehet variálni. Az ezen a szinten tanított önvédelmi, harci helyzetek egyszerűek, kevesebb elemből állnak. Régebben rengeteg védekezést tanítottak ezen a szinten. Én személy szerint szeretem először megalapozni a kezdők támadó készségét. Sok támadó alapiskolát kell végeztetni, ami a harci szellemnek is jót tesz. Egyszerű önvédelmi szituációk megjelennek itt: csuklófogás, lökés elleni kifordulás stb… Taktikailag a megelőző támadás elve, a lerohanás, a meglepetés ütés az alapja az egyszerű helyzetgyakorlatoknak.

Második formagyakorlat:  Chum Kiu – Hídkeresés

A védekezés formagyakorlata, ahol a biztonságos kontaktus felvételt, az ellenfél kontrollját tanulják a tanulók. Gyakorlatilag arról van szó, hogy mit tegyünk, ha támadás közben az ellenfél kezeibe akadunk, vagy ha az ő támadását kénytelenek vagyunk hárítani. Én sok megragadást és dobást tanítok itt, amit mások csak később a fababa gyakorlatoknál kezdenek el. Nagy szerepe van a kizárásnak, mint taktikai és technikai elemnek. Ez a formában többször is megjelenik. Néhol csak megragadásként, de sokszor izületi feszítésként is. A forma tartalmazza az alap rúgásokat is, amit később a fababa gyakorlatban már csak kombinálni fogunk.

Milyen önvédelmet tanítunk ezen a szinten? – 1 éves tréning után a tanuló már komolyabb szituációs gyakorlatokban is részt vehet. Ütő-, rúgó ellenfelek ellen ugyanúgy, mint például fogások vagy dobások ellen. Megjelenik az a harci tréning, ahol már „nyomás alatt” kell teljesíteni és tapasztalatokat szerezni.

Harmadik formagyakorlat:  Biu Tze – Repülő Ujjak

A Wing Tsun támadás sorozatait tartalmazza. Fő koncepció a védekezés támadással. A harc minél rövidebb befejezését a kézél- és könyökütésekkel igyekszünk elérni. Fontos a test erőforrásainak összekapcsolása, a minél lendületesebb, impulzus szerű mozdulatok fejlesztése. Technikailag az előző formák elemeit kombinálja. A gyakorló ezen a szinten már egyszerűsít, képes a visszatérő és azonos minták alapján csoportokban, variációkban gondolkodni. A stílus számára leegyszerűsödik, nem különálló kombinációkat, hanem helyzeteket, szögeket és irányokat lát.

Önvédelemi – harci szempontból a forma elemeire igazi vészhelyzetben van szükség. Ahol az életünk a tét, ott nem a törvényi lehetőségek között választunk technikát, hanem teszzük amit kell. A kézél és az ujjak a szemeket vagy a torkot keresik. Az érzékeny pontokat támadva, vagy a könyökkel ütve kiegyenlíthetőek a számunkra előnytelen erőviszonyok. Ezek azonban olyan helyzetek, amiket minden áron el kell kerülni, vagy inkább eszközt használni az esélyeink növelése miatt.

Muk Yan Chong – Fabábu gyakorlat.

Eszközös tréning. Mi más lenne a jelentősége, mint a gyakorló és az eszköz közötti akció-reakció? És nem, nem azért ütik a fababát lelkesen a WT-sek, mert „a fababa nem üt vissza”. (Ez a bődületes közhely igaz egyébként az ugrálókötéltől a lógó zsákon keresztül a kettlebellig sok más eszközre is. Az eszközök haszna mégis vitathatlan az egyéni képesség fejlesztésben.) A fababa rugalmasan enged ha megütik, mégsem mozdul el. Így tökéletesen szimulálja a nálunk erősebb ellenfelet. Ez adja meg a rendszert az erősebb ellenfél körül való pozicionáláshoz. Másrészt a karjait sem lehet arráb ütni, ezért a saját testünk fedezését is a támadás közbeni elmozdulással oldjuk meg. A fababa nem érzelgős. Mindig akkorát üt a karja, amekkor erőt használunk ellene. A test erőforrásainak összekapcsolását már tanultuk korábban, de itt az időzítés is fontos lesz. Amikor megütjük, a bábu „visszaüt.” Ha hibásan támaszkodunk rá, akkor „ellök”. Az RWT impulzus-technológiájának fejlesztésére tökéletes eszköz a fababa!

Harci képességek szempontjából a fababa gyakorlatot egy szóval így jellemezeném: ERŐ.

Bővebben pedig: dinamikus impulzus sorozat. Maximális erő a legrövidebb idő alatt. Ha lassú erőt használok, arra az erősebb ellenfél rátámaszkodhat, ellene feszülhet és legyőz az erejével. Az impulzus – gyors erő!

Fegyveres tréning:

Luk Dim Boon Kwun – „Hat és fél pontos rúd”

A Wing Tsun rúd 270 cm hosszú és a vége felé keskenyedik. Európai fafajtákból készítve nagyon nehéz fegyver. A vastag végénél fogva viszonylag szűk mozgásokkal harcolunk. Nincsenek nagyívű és látványos mozdulatok. Az első kontaktussal le kell fegyvereznünk az ellenfelet, a másodikkal pedig támadni és befejezni a harcot. Mivel fizikailag nagyon megterhelő a használata, kiemelt jelentősége van az erőfejlesztésben. A fegyver lendülete miatt a Wing Tsun-ban egyébként hiányzó széles állásokat is használunk. A Fababa gyakorlat által fejlesztett impulzust itt már a fegyverrel hajtjuk végre. Kiemelt jelentősége van az átlóknak és a fókusznak. Megtanulja a gyakorló hogy ne az ellenfél fegyverét csapkodja, hanem egész zónákat fedezve biztonságból támadva védekezzen, védekezve támadjon. A „zóna-védekezést”, és az „átlók húzását” innen emeltük át és tettük hangsúlyosabbá a stílus puszta kezes részeiben.

Bart Cham Dao – „A kés nyolc vágása”

A késhasználat a már ismert modulokra épül. Támadás-védekezés-vészmegoldások. Nyílvánvalóan módosítja a gyakorló pusztakezes technikáit az ismerete. Mivel rövid fegyver, az ellenfél fegyverének hatókörén belül kerülni nehéz és veszedelmes. Fegyveres felek közötti harc esetében egy hiba végzetes lehet. Ezen okok miatt a lábmunka, a manőverezés, és az ellenfél támadásainak biztosítása, azonnali lefegyverzése kiemelt taktikai elem. Ezek a pusztakezes harcban is fontosak lesznek. A pusztakezes tréningek során sokszor mondom: – legyél kés! Gondold, hogy a karjaid pengék! Ne csak a csukló körüli résszel dolgozz, a csuklótól könyökig a kar végig fedez, vagy támad!

A késtechnikák pusztakezes „áthallásai” nagyban segítenek egyszerűbben és hatékonyabban harcolni.

A késgyakorlatok hatása önvédelmi szempontból: – Valószínűleg nem hordunk magunkal fegyvert. Azonban a késsel való gyakorlás során csapó és vágó erőt ugyanúgy használunk, Így az utcán akár egy tompa rövid bottal ugyanúgy boldogulhatunk. A vágó-szúró elemek és a kéz kontroll miatt pedig egy rövidebb kést is kezelni tudunk. Tehát, ha egy támadás során hasonló eszközök kerülnek a kezünkbe, használni tudjuk azokat az életünk védelmére.

Miben tér el a Real Wing Tsun tanítási felfogása más Wing Tsun/Wing Chun stílusoktól:

A Real WT programja „hátulról indul előre”. Nálunk már az első forma is különbözik a hagyományostól. Egyszerűen azért mert a formáink egymásra épülnek. Ha ezeket rétegenként fogom fel, és mint átlátszó fóliákat egymásra fektetem, látni kell az azonos struktúrát. Ha valami kilóg a sorból, és nincs praktikus magyarázata, vesznie kell. Nincs logikus ok arra, hogy ugyanazokat a szituációkat a különböző formák másként kezeljék. Ennél fogva, ha a kezdő formagyakorlat megoldásánál a haladó forma megoldása jobb, egyszerűbb és könyebben alkalmazható, nem látok rá okot, hogy a kezdők idejét elpazaroljam valamire, amit haladó szinten úgyis le kell cserélni. Nincs ok arra, hogy a hagyományosan a stílus haladó részén megjelenő erőtréning és lábmunka a kezdők számára titok legyen. Ezzel ugyanis az ő harci esélyeiket csökkenteném. Gyakorlatilag össze fésüljük, egyszerűsítjük és átláthatóbbá tesszük a programunkat.

A Real Wing Tsun a haladó részek erőgyakorlatait már a kezdő szinttől tanítja. Amilyen hamar lehet, egyszerű elemeket már edzeni kell a fababán. Amilyen hamar lehet, kést és botot kell adni a kezébe a gyakorlóknak. A mozgás tapasztalása miatt. Az erő érzése miatt. A súly miatt. Hogy érezze, szokja, tapasztalja meg első kézből, amire az oktatója hivatkozik. A gyakorlóknak nem az elmúlt idők mestereinek tapasztalatait kell magolniuk, hanem azokra építve saját maguknak kell tapasztalniuk. Mások tapasztalatainak gyűjtögetése nem hozza magával a várt fejlődést.

Meg vagyok győződve arról, hogy egy stílus programjának megtanulása a harcművész útjának csak az első komolyabb lépése. A kötelező gyakorlatok a Real Wing Tsun esetében a formák,  a fababa tréning, a chi sau programok és a fegyverhasználat. Ezek megtanulása során a gyakorló sokat meg fog tanulni nem csak a stílusról, de saját magáról. Természetesen a képességei is sokat fejlődnek. Mestere lehet a stílusnak, de nem feltétlenül a válik mindenféle harc mesterévé. Amit megtanult, az egy „sztenderd.” Ebben az esetben szabvány Wing Tsun képzés.

A stílusok, iskolák vagy sportágak ugyanis a saját köreiken belül róják a köreiket. Saját szabályok, saját helyszínek és sztenderd ellenfelek. Nincs mindenre felkészítő „ultimate” harcművészet. Aki jó az álló harcban,nem biztos hogy jó a földharcban is. Aki jó a földharcban, nem biztos hogy megállja a helyét több támadóval szemben. Eszközök, támadók, helyszínek. Bármikor kerülhetünk még általunk nem tapasztalt, ismeretlen veszélyhelyzetbe.

Amiről beszélek, az nem a stílusok, vagy iskolák kritikája. Inkább az a meggyőződés, hogy nem a stílus, inkább az ember lehet „ultimate”. Ehhez azonban harcművészként tovább kell járni az úton. Ha valaki mesterévé válik a stílusának, megtette az első lépést. Ha üzletember, itt meg is állhat, mert egész életében megélhet a „sztenderd” oktatásából. Ha harcművész, akkor tovább gyakorol. Keresi az újabb impulzusokat, újabb tapasztalatokat. Bevállalja azt amit mások nem. Elérhet oda ahová mások nem. Egy új sztenderd jöhet létre a munkája során.

A harcművészetek ismert történelmi nagy alakjai mind végigjárták a saját útjukat. A harcművészetek általuk fejlődtek tovább. Méltó kihívás bármilyen mai harcművész számára, hogy hasonló minőséget, tudást érjen el az élete során.

Éppen ezért a Real Wing Tsun iskolákban nem titkoljuk a haladó programokat. Dolgozz minél többet, és tanuld meg a stílust minél hamarabb!

Az igazi munka még csak utána kezdődik.

(A folytatásban következnek a RWT speciális gyakorlatai, mint alkalmazások, chi sau, chi gerk, fababa, három csillag cölöpök…)