Az önvédelem művészete

A Wing Tsun Kung Fu ahogy ma ismerjük, több mint 250 éves folyamatos fejlesztés és alakítás eredménye. A világ harcművészeti stílusai között az egyik legpraktikusabb önvédelmi és harci módszerként tartják számon. Eredetileg egy nő alapította a középkori Kínában, hogy megvédje magát a nála erősseb támadóval szemben. Olyan módszert fejlesztett ki, amely felhasználja az ellenfél erejét, nem pedig harcol ellene. A siker titka a lefektetett egyszerű és direkt alapelvekben van, amelyekkel egy jól képzett gyakorló az önvédelmi helyzeteket gyorsan és hatékonyan kezelni tudja (sokszor még a harc kirobbanása előtt).

Egy utcai harci helyzetben nem szükségszerűen a fizikai kondíciók a döntőek. Több ezer fekvőtámasz, vagy egy testépítő program nem növeli jelentősen az önvédelmi készséget. Annál inkább szerepe van az egyszerű és ezért könnyen alkalmazható taktikai elveknek, amelyek megmutatják, mikor mit kell tenni. Mikor kell harcolni, mikor nem, hogyan lehet elkerülni a veszélyes helyzeteket, illetve hogy lehet a legkevesebb áldozattal kijönni belőlük. Amikor a tanuló megtanulta az egyszerű WT harci alapelveket átültetni a gyakorlatba, önvédelmi készsége drámaian megnő.

A Real Wing Tsun harci stratégiájának kiinduló pontja az, hogy csak akkor harcolj, ha muszáj. Tehát ha harcolnod kell, az azt jelenti nagy baj van. Ha nagy a baj, ne harcolj félmegoldásokkal, és ne adj semmi esélyt sem az ellenfélnek, mert ő sem ad neked! Mivel ez alapvetően egy női rendszer, abból indul ki, hogy az ellenfél erősebb, mint mi. Ahhoz nem kell harcművészetet gyakorolni, hogy egy jóval gyengébb embert legyőzzünk. Viszont, ha a brutális és alattomos erősebb ellenfél ellen győzni akarunk, nem a páncélzatát kell áttörnünk, (hiszen nem vagyunk képesek rá) hanem meg kell találni a „rést a pajzson”. A következő alapelvek kis betekintést adnak a WT harci rendszerébe:

A kevesebb az több!

Az utcai harc nem cirkusz. Nem kell elkápráztatnod az ellenfeled a bravúros mutatványaiddal. Néhány egyszerű elem kombinációival nagyon sok helyzetet meg lehet oldani, felesleges a kung-fu filmes „giccsparádé”. Ha módod van meglepni az agresszort, és a legkevésbé fair módon megtámadni úgy, hogy ne is tudjon reagálni rá…nos, egy lépéssel közelebb vagy ahhoz, hogy épségben érj haza!

Folyamatosan támadd az ellenfél gyenge pontjait!

 

Légy agresszív, változz áldozatból támadóvá! Meg kell értened, az utcai támadó nem harcolni akar veled, csak le akar győzni/meg akar alázni/ki akar rabolni. Rengeteg trükkje van, amit ha bevet ellened, szinte esélytelenül indulsz. Az utca kérem, nem egy rangos viadal, harcművészek becsületes és egyenrangú küzdelemének helyszíne. Talán te erkölcsös vagy, de a támadód biztosan nem az. Valamiért alkalmas áldozatnak tűntél, és ezért „megtalál”. Ha magánál veszélyesebb vadásznak ítélt volna, beléd sem köt. Ezért a helyzet kialakulásának kezdetén egy alkalmas pillanatban magadhoz kell ragadnod a kezdeményezést.  Ha ez sikerült szerencsés vagy. Ne hagyd elrepülni a szerencsédet! Folyamatos támadásaiddal addig tartsd nyomás alatt az ellenfeled, amíg biztonságosan be nem tudod fejezni a harcot. (Ha az ellenfeled megsérül, földre kerül, és te elszaladsz, az biztonságos befejezés volt, de ha lehajolsz segítséget nyújtani, és megkésel a földről akkor hiába remekeltél korábban!) A gyenge pontok támadása pedig egyértelmű. Képzelj el egy kis hölgyet egy brutális vagány által beszorítva egy bárpulthoz! Vajon melyik technikával sikerülhet átvennie a kezdeményezést? Egy combrúgással, egy válldobással, vagy egy karkulccsal? Igen, igazad van: az üveg a pultról sokat segíthet, a sportolást pedig hagyd meg másnapra.

Változz, ahogy az ellenfél változik!

A WT-ben nincsenek előre begyakorolt harci sorozatok, amiket azután éles helyzetben úgysem tudsz alkalmazni. Az igazi harc túlságosan „élő”. Sakkozni sokan tudnak, de képzelj el egy olyan sakkjátszmát, ahol mindkét fél folyamatosan egyszerre lép! Vajon az előre eldöntött megnyitásaid és szép kombinációid mennyit segítenek, ha nincs közük ahhoz, amit az ellenfél játszik? A WT nagy előnye, hogy kevés, könnyen megtanulható és variálható mozgást használ, amit egy olyan egyedülálló módszerrel tanít, amely képessé tesz arra,hogy változtass, ahogy a helyzet változik. Így az ellenfél erőlködése számodra nem bezárt kapukat jelent, hanem újabb és újjab lehetőséget a sikerre.

Real Wing Tsun –  a Harcművészet

A harcművészetekről

A harcművészetek olyan mozgásrendszerek, amelyek fizikai-mentális gyakorlataikkal a gyakorlók harci képességeit fejlesztik, miközben erkölcsi tanításukkal az „EMBERT” igyekeznek magasabb szintre emelni. (Őszintén szólva a harcművész egyetlen – de akár döntő – hátránya az alattomos utcai vagányokkal szemben pontosan az, hogy moralista, de erről majd máskor.) A harcművészeteknek saját történelme, hagyományai, gyakorlásuknak kultúrája van. A harcművészet gyakorlásánál sokszor az út (a felkészülés, és az ezzel járó életmód) maga a cél is.

Harcművészet, mint életmód

Egy harcművész nem egy szombat esti bunyóra készül, „amíg még fiatal, és könnyen forrnak a csontok”, hanem nap mint nap az életét éli, többek között a harcművészete által téve azt gazdagabbá. Ez lehet az oka annak, hogy sok stílusnál nem egyértelműen a harci érték a döntő. A klasszikus harcművész először az ősökre tekint,  büszke a hagyományaikra, nem változtat szélsőségesen a stílusán.

Harcművészet, mint sport

A modern harcos/sportoló mindent elvesz a régi tanításokból, de csak azt tartja meg, ami a napi harcaiban sikerre viszi. Ha kell, több forrásból is merít, és nem érdekli, hogy formális szabályokat kövessen, vagy megfeleljen a hagyományoknak. Minden a praktikum, a hasznosság, a technikája pedig csupán eszköz, nem pedig hagyományok hordozója. Az edzéshez való hozzáállása nem annyira az alázatra, mint inkább a minden akadályt legyőző önbizalomra és akaratra épül.

Melyik a helyes megközelítés?

Ez a kérdés eléggé megosztja a világ harcművészeti közösségeit. Kinek ez az út rokonszenves, kinek az. A fenti leírás természetesen inkább az eltéréseket emeli ki, a valós életben a helyzet, és a sok millió harcművészetet/küzdősportot gyakorló ember sokkal árnyaltabb ennél. Az életmód és a sport jellegű foglalkozás is jelent előnyöket és hátrányokat egyaránt. A hagyomány vagy praktikum kérdésére adandó válasz pedig minden WT-t gyakorló számára a Wing Tsun maga: a stílus, ami történelme során folyamatosan változott, hogy hatékony maradhasson, és beteljesítse a legfontosabb Wing Tsun alapelvet: ha működik, akkor Wing Tsun!

Real Wing Tsun –  a forradalmian új harcművészet!

A 17. század közepén, az utolsó Ming császár uralkodása alatt Kínában az emberek nagy szegénységben éltek. Banditák, rablók fosztogatták a falukat, amelyek képtelenek voltak védekezni a hordák ellen. Ahogy az emberek mind jobban elkeseredtek, egyre többen álltak be a rablók közé, akik kisebb hadseregekbe tömörültek. Úgy megerősödtek, hogy a vezetőik már a dinasztia megdöntését tervezték. Az általános belső zűrzavart kihasználva a Mandzsu hadsereg áttört a Nagy Falon, és végigpusztította az országot. A Ming császárt megfosztották a trónjától, és megalapították a Ching kormányt. A régi rendszer híveit, és minden hazafit Kína-szerte üldözték. A Wing Tsun Kung-Fut ebben a háborús időszakban fejlesztették ki.

A stílus, ami hagyományosan hagyománytalan

A legenda szerint az új stílusban a régi küzdésmódszerek leghatékonyabb elemeit rendezték a valóban gyakorlatias harci taktikák köré. Így egy gyorsan tanulható realista harcművészet jött létre, ami abban az időben inkább egy kiképzési program volt, mint önálló stílus. Nem volt neve, nem voltak ceremóniák, rituálék. Nem voltak benne még formagyakorlatok sem (talán az első formagyakorlatot és a fabábu részleteit kivéve). Egyetlen igazi követelmény létezett – legyen hatékony eszköz a harcra!